Melocco Miklós

Életrajz

Melocco Miklós szobrászművész 1935-ben született Rómában, polgári családban és környezetben. Olasz apától, magyar anyától született édesapja ekkor az MTI római tudósítója volt. Kisgyermekkorában néhány évig a család Berlinbe költözött, majd visszatértek Budapestre. A Stefánia úti lakásuk szomszédságában dolgozó Ligeti Miklós szobrászművész már gyermekkorában erős hatást gyakorolt rá. A II. világháború alatt és után a család néhány évig Iváncsán élt, majd visszaköltözve Budapestre Melocco Miklós egyházi iskolában kezdte meg tanulmányait, de édesapját – aki katolikus újságíróként 1947 és 1950 között az Új Ember című lap segédszerkesztője, a Pester Lloyd szerkesztője volt – 1950-ben elfogták, és egy koncepciós perben 1951-ben halálra ítélték és kivégezték. Az 1950-es évek kezdetén tehát tragikus módon szétzilálódott a Melocco-család élete, Melocco Miklós munkát vállalt, emellett végezte gimnáziumi tanulmányait, és csak többszöri jelentkezés után kezdhette meg művészeti stúdiumait. Végül 1955 és 1961 között a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere Gyenes Tamás, Mikus Sándor és Pátzay Pál volt.

Az 1980-as évekig Budapesten élt és dolgozott, 1981 óta Zsámbékon él. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola, majd Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Melocco Miklós készített és készít kisplasztikákat, rajzokat is – amelyeket nagy visszhangot keltő kiállításokon mutat be 1967 óta, és e műveivel 1962 óta vesz részt az országos, csoportos tárlatokon is –, de munkásságának leghangsúlyosabb fejezete a köztéri, monumentális kompozíciók megalkotása. Öt évtizedes pályája során megannyi nagyméretű, közösségi térbe helyezett, az állandóság igényével készült művet alkotott, mindenkor megküzdve a megrendelőkkel, a mindig szűk anyagi keretekkel és lehetőségekkel, a nem megfelelő technikai feltételekkel. Portrékból, emlékszobrokból, díszítő jellegű kompozíciókból, kútszobrokból, emlékművekből, síremlékekből fűződik fel az az alkotói oeuvre, amely a klasszikus művészeti eszmények, a figura-megformálás szellemében, a valósághűségre törekvő tükröztetés elvének tiszteletben tartásával, de − mindezzel együtt és mindezeken túl − egy karakteresen önálló arculatú és jellegzetesen autonóm terrénumot teremtett a magyar szobrászatban. Melocco Miklós nagy becsben tartja a tradíciót, és megtöri azt, követi és megújítja a hagyományt. Formanyelve leleményes és szellemdús, elidegenítőn meghökkentő és szuggesztív erővel magával ragadó, s a napi aktualitásokat, a közvetlen politikai szolgálatot messze elkerülő: mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy oly sok kortársának monumentális szobortermésével ellentétben az ún. rendszerváltás után köztéri Melocco-művet nem kellett lebontani. A sablonokat elvető, újító szellemiségű alkotásai közül mintegy csak találomra emelhetjük ki a tatabányai „padon ülő" Ady-szobrot, a pécsi Ady halotti maszkot, az ópusztaszeri kalászszedőket, a budapesti Antall-síremlék égtáj-lovasait, a szegedi '56-os emlékmű lárva-lepkét szárnyra bocsátani igyekvő, kétségbeesett forradalmárait, a székesfehérvári Mátyás-emlékmű erőt és fenséget sugárzó alakjait, a budavári Mansfeld Péter-emlékszobrot. E hatalmas életművet, az életművet éltető szellemiséget honorálja az a sok díj és elismerés, amely Melocco Miklós pályáját kíséri 1966-tól napjainkig: 1975-ben Munkácsy-díjjal, 1982-ben Érdemes Művész Díjjal, 1988-ban Kossuth-díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, 1998-ban Magyar Örökség Díjjal, 2004-ben Prima Primissima Díjjal honorálták törekvéseit.

Melocco Miklós aktív közéleti ember, aki számos társadalmi szerveződésben vállalt és vállal szerepet az ún. rendszerváltás évei óta, s gyakran hallatja hangját, kifejti véleményét országos ügyekben, politikai kérdésekben is. Emellett rendszeresen közreadja a művészeti elveit, alkotói meggyőződését, esztétikai eszményeit tükröző művészeti írásait. Szívesen hivatkozik Faulknerre: „Az ember tökéletesre törekszik, amire alkatánál fogva képtelen. Én tehát ragyogó kudarcaink alapján rangsorolom magunkat."

2005-ben a Helikon Kiadó gondozásában, Wehner Tibor összefoglaló tanulmányával jelent meg az a kötet, amely megpróbálta összefoglalni a Melocco-pályaképet, kísérletet tett a Melocco-munkásság gazdagságának áttekintésére, interpretálására. A művész napjainkban is aktív, munkálkodását figyelve indokolt lenne foglalkozni a könyv átdolgozott, bővített kiadásának gondolatával.

Az életrajzot összeállította Wehner Tibor [2013]

Művek közgyűjteményekben

Budapest, Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeum

Budapest, Magyar Nemzeti Galéria

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum

Szeged, Móra Ferenc Múzeum

Szombathely, Szombathelyi Képtár

Egyéni kiállítások

1967 Műcsarnok Kamaraterem (Sváby Lajossal), Budapest

1970 József Attila Megyei Művelődési Központ, Salgótarján

1972 Egy megbízás története, Eötvös Klub, Budapest

1972 Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterme (Kondor Bélával és Pásztor Gáborral), Budapest

1973 Petőfi Irodalmi Múzeum (Sváby Lajossal), Budapest

1974 Móra Ferenc Múzeum, Kupolacsarnok, Szeged

1974 Fővárosi Művelődési Ház (Birkás Ákossal), Budapest

1975 A múlt szellemóriásai, Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ, Kecskemét

1977 Hommage à Ady Endre, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

1977 Visszaélések és import, Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ, Kecskemét

1977 Visszaélések és import, Kisgaléria, Hajdúszoboszló

1979 A Földműves, Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ, Kecskemét

1982 Művelődési Ház, Tök

1985 Art 85 Kunstmesse, Basel (Svájc) (Csíkszentmihályi Róberttel és Újházi Péterrel)

1985 Műterem, Műcsarnok (Körösényi Tamással és Török Richárddal), Budapest

1985 Szélfútta facsoport – Ferencsik-síremlékterv, Sopron, Káptalanterem

1986 Műterem, Dunaújváros, Uitz Terem (Körösényi Tamással és Török Richárddal)

1986 Toronto

1990 ~ műhelyében, Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeum, Budapest

1991 Rajz és szobor, Csongrádi Galéria (Kő Pállal)

1995 Lámpás Kisvendéglő és Galéria, Zsámbék

1995 Katholische Akademie Hamburg (Németország)

1996 Kapoli Múzeum, Padlás Galéria, Balatonlelle

1996 „Restrikciós kiállítás", Lámpás Kisvendéglő és Galéria, Zsámbék

1999 Vízivárosi Galéria (Párkányi Raab Péterrel), Budapest

1999 Oberschützen (Felsőlövő) Kulturcentrum (Ausztria)

1999 ~ Galéria (Budapest III. kerület, Bokor utca 6.) (Párkányi Raab Péterrel és Filep Sándorral)

2000 Szatmári Múzeum, Mátészalka

2002 Petró Galéria, Nagykanizsa

2002 Koller Galéria (Varga Imrével), Budapest

2006 Kerektemplom Galéria, Balatonfüred

2009 Vitalitas Galéria, Szombathely

2012 Klauzál Gábor Budafok Tétény Művelődési Központ (Bócsi Krisztiánnal), Budapest