Mészáros Éva

Életrajz

Mészáros Éva 1932-ben született egy kiskunsági kis faluban, Gátéron. Édesapja a falu iskolájának igazgató tanítója volt, édesanyja nevelte a két gyermeket, Évát és négy évvel idősebb bátyját, Károlyt. Az otthon melegét, a családi neveltetést mindenhova magával vitte. A kulturált, nagy tudású, igazságos, művészi hajlamú Édesapa és a mindenben mellette álló Édesanya nagybetűs emberek maradtak számára egész életében. De művészi eredményeihez fontosak voltak a nagyszülők is. Apai nagyapja rajztanár szeretett volna lenni, de férfiszabó lett, a nagymama pedig női szabó. Jól menő szalonjuk volt, a Gátérhez képest világváros Csongrádon. Mészáros Éva náluk tanulta meg a ruhakészítés alapjait, anélkül, hogy tudta volna, mennyire fontos lesz számára ez a tudás később.

A bátyja, Mészáros Károly hadapród volt a II. világháborúban, akit a front közeledtével Ausztriába vittek. Édesapját is behívták katonának, és édesanyjával utánuk mentek, hogy együtt legyen a család. Mészáros Éva gyerekként megtapasztalta a háború szörnyűségeit, az éhezést, menekülést, és ezek az élmények egész életét meghatározták.

Középiskolai tanulmányait 10 évesen Kecskeméten, az Angolkisasszonyoknál kezdte, ahol megismerkedett az intézeti életformával. A háború után a csongrádi Szent Imre gimnáziumban folytatta, majd a csongrádi fiúiskolában fejezte be. Csongrádon ismerkedett meg Benyovszky István festőművésszel, aki az akvarellfestés technikájára tanította.

Nem készült divattervezőnek, festő szeretett volna lenni. Rajzaival, festményeivel elindult Budapestre, és a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, de az utolsó pillanatban, anyagi okok miatt meggondolta magát. A felvételi után elrohant az Iparművészeti Főiskolára, egyenesen annak igazgatójához, Schubert Ernőhöz, hogy ő mégis inkább oda jelentkezne. Schubert Ernő megkérdezte, hogy édesapja párttag-e, és Mészáros Éva a cél érdekében füllentett. A nagyhatalmú igazgató csak annyit mondott, hozza el a Képzőművészeti Főiskolán rajzolt anyagát, Mészáros Éva a felvételin megismert jövendő férje, Harb József festő, restaurátor segítségével kilopta a rajzokat. Harb József egész életében – minden támogatást megadott feleségének az érvényesüléshez, az alkotó munkához.

Schubert Ernő látva a tehetségről árulkodó rajzokat, az akkori szokásoktól is teljesen eltérően, úgy döntött, hogy felveszi, és a textilszakot választotta számára. A kör bezárult: ekkor dőlt el, hogy Mészáros Éva ruhatervező művész lesz. De az út mégsem volt olyan egyszerű. A Főiskolán bejárt az elismert szobrászművész, Borsos Miklós műtermébe, ahol rajzolt, mintázott és rengeteget tanult. Borsos arra bíztatta, hogy legyen szobrász, tanuljon tovább az ő tanítványaként a Főiskolán. De ekkor ismét az anyagi okok döntöttek.

1955–57 között dolgozni ment a Fővárosi Mértékutáni Szabósághoz. Nem volt könnyű két év, nem jutott szabadidő a képzőművészetre, mint ahogy később se. A festői, és szobrászi álmoktól el kellett búcsúznia, de technikai tudása, festői könnyedsége és szemlélete áthatotta művészi divatrajzait, textilmunkáit. Tévedett, amikor azt gondolta, elbúcsúzott a képzőművészettől, mert magával vitte egész életében.

1957-ben átkerült a Ruhaipari Tervező Vállalathoz, és 32 évig ott dolgozott. Végre megtalálta helyét, szárnyalhatott tehetsége. Az intézménynek sűrűn változott a neve, de nem változtak a feladatok, és a jó alkotócsapat, Nádor Vera vezetésével olyan kiemelkedő tervezőkkel, mint pl. Bruckner Anna, Erhardt Magda, Gyulai Irén, Lendvay Ilona, Russai Magda. A tevékenységeket műfajilag leosztották, Mészáros Éva a gyerekruházatot, majd a férfiruházatot kapta, de változatlanul foglalkozott női ruhatervezéssel is. 1960-tól 1972-ig ő volt a Soproni Ruhagyár instruktora. 1982-86 között a Hunor Pécsi kesztyű-, és Bőrruházati Vállalat művészeti vezetője, 1989–1991 között a Pécsi Bőrgyár művészeti vezetője. A később Magyar Divatintézetként ismert intézményben végzett munka mellett rendszeresen készített nagyon sikeres saját terveket, amelyeket a Művészeti Alapon keresztül hazai és külföldi (pl. amerikai) cégek vásároltak meg. Újságot szerkesztett, könyveket illusztrált és tanított. Rendszeresen publikált a Nők Lapja, Ez a Divat és az Ádám nevű lapokban.

1961-ben kezdett el tanítani óraadóként rajzot és művészeti anatómiát a Felsőfokú Könnyűipari Technikumban, illetve jogutódjában, a Könnyűipari Műszaki Főiskolán 1972-ig, ahol címzetes főiskolai docens címet kapott.

1980–1989 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított férfiruha tervezést.

Alapító tanára volt 1986-ban a Divattervező Szabadiskola (később Rosemari, majd Budapesti Divatiskola) néven indult első magyar divatiskolának, illetve annak vidéki társintézményeinek, Szombathelyen, Debrecenben, Szolnokon, Szegeden, Veszprémben, Győrött.

1992–2002 között tanított a Magyar Divat Intézet menedzserképző szakán.

A Szegedi Divattervező iskolának (Alapítvány a Divattervező Képzésért) ma, 2012-ben is aktív tanára.

1961-től 1974-ig a Magyar Divatintézet kiadványa, a havonta megjelenő Pesti Divat, majd 1970–1988 között a Ruhaipar, későbbi nevén Divat és Marketing képszerkesztője volt.

1969-ben illusztrálta Osvát Katalin Tetőtől talpig című divatkönyvét. (Kossuth Kiadó Budapest. 1969.)

1971-ben Művész az iparban címmel rendezte meg első jelentős kiállítását, Manninger Máriával és Szebeni Bélával.

1976-ban Dr. Bugár János Női és lányakruhák szerkesztése és szabása című tankönyvet illusztrálta. (Műszaki Könyvkiadó Vállalat. Budapest, 1976), amit többször is újra kiadtak.

1977-ben Faragó Ilona: Az öltözködés ábécéje című kiadványt illusztrálta.

2000-ben Benkő I. és Deákfalvi Sarolta: Nőiruha-készítő szakrajz 1. című tankönyvet illusztrálta. (Műszaki Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 2000.), amelynek frissített kiadása 2002-ben jelent meg.

1989-ban egy különleges, hallatlanul izgalmas feladatot kapott: Irakba hívták, hogy divattervezést tanítson. 100 napot töltött ott, s miközben élvezte a különleges kulturális élményt, megismerve az egyik legősibb folyó menti kultúra, a mezopotámiai fantasztikus emlékeit, helytállt az általa „legnagyobb szakmai kihívás"-nak tekintett feladatban. Három hónap alatt, saját maga állítva össze a tananyagot, igyekezett mindent átadni a hallgatóknak a tervezés tudományából. Ugyanakkor rengeteget tanult egy másik kultúrából, az európaitól eltérő gondolkodásmódot, más öltözködési szokásokat, anyagokat.

A rendszerváltás után összeomlott az addig jól prosperáló magyar divat és textilipar, az olcsó délkelet-ázsiai munkaerő megfojtotta. Mészáros Éva ekkor találta ki, hogy összefogja a hozzá hasonlóan gondolkodó barátait, kollegáit, és a nyolcvanas évek végére már kimúlt folkstílust újjáéleszti. Megszervezte, hogy létrehozzanak egy olyan ruhakiállítást, amelyen mindenki a magyar népviselet valamilyen elemét dolgozza fel a divatos trendekbe. Ez volt a Modern Etnikum c. tárlat, 1991-ben. Elképzelése az volt, hogy évente új kollekcióval jelentkeznek, egészen 1996-ig, és az így elkészült teljes anyag kiállításával ünneplik meg a honfoglalás 1100. évfordulóját. De ennél sokkal több lett a Modern Etnika címűre módosult, közel 40 alkalmat megért kiállítás-sorozat A hírük megelőzte őket, és mindenhová meghívták a tárlatot. Végigjárták az országot, és már 1992-ben megjelentek Bécsben, majd Prága, Pozsony, Barcelona és Helsinki következett, azután 1998-ban Japán, 2000-ben Párizs, 2002-ben pedig a Baltikum. Alkotásaik mindenütt nagy sikert arattak.

Mészáros Éva életének ezzel egy új szakasza kezdődött. A gyárak instruálása, divatlap képszerkesztése helyett az egyedi művek alkotása jelentette fő elfoglaltságát, s a nem kevés gonddal járó, de fáradhatatlan energiával végzett kiállítás szervezés. Nem csupán a Modern Etnika csoport számára, de önálló kiállításaié az ország különböző városaiban. Így fedezte fel a halasi csipkét is, és készítette a világhírű csipkével díszített ruha-improvizációit.

2001-ben emléket kívánt állítani 1995-ben elhunyt hű társának, Harb Józsefnek is, akivel közös kiállítást szervezett Csongrádon. Harb József nagyon sokat segített Éva műveinek előállításában, létrehozásában, amit egyszer Éva is viszonzott, amikor Harb József mellett bedolgozott 1978-79-ben a Pesti Vigadó falképeinek rekonstrukciójába.

2003-ban számvetést csinált életéről, munkásságáról, ekkor jelentette meg életrajzi kötetét, A Magam Módján címmel (A szerző kiadása, Budapest, 2003.)

2005-ben a Budapesti Történeti Múzeumban életművét önálló kiállításon Tervezte Mészáros Éva, Az elmúlt 50 év divata címmel mutatta be, majd ismét járni kezdte az az országot, kiállításokat szervezve:

2007-ben 50 év divata. Hazajöttem címmel a Csongrád Galériában,

2008-ban Csongrádon és Debrecenben Modern Etnika modelljeivel,

2008 Magam módján címmel Debrecenben, a Mű-terem Galériában,

2008 A divat vonzásában címmel Kecskeméten, Erdei Ferenc Kulturális Központban

2009 Tervezte Mészáros Éva – Szentandrás, Körösi Művelődésház

2009. Magam Módján, Balaton Színház Keszthely Goldmark Károly Művelődési Központ

Életcélja az, hogy terjessze a világon magyar népművészet szépségeit, és hogy az életének minden vonatkozásában tapasztaltakat, az azokkal kapcsolatos gondolatait át tudja adni a következő nemzedéknek.

Az életrajzot összeállította: F. Dózsa Katalin [2012]

Egyéni kiállítások

1971 – Művész az iparban, Budapest, Magyar Divatintézet

2001 – Improvizációk csipkére, Kiskunhalas, Csipkeház

2001 – Csongrád Galéria, Csongrád (Harb Józseffel együtt)

Csoportos kiállítások

1959 – IV. Országos Iparművészteti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

1961 – Iparművészeti Kiállítás, Prága

1965 – V. Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsranok

1972 – Öltözködés '72, Budapest, Ernst Múzeum

1975 – Jubileumi Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

1981 – Öltözködés '81. Budapest, Ernst Múzeum

1983 – Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest

1986 – VI. Nemzetközi Miniatűr Textil Biennálé, Szombathely, Savaria Múzeum

1987 – Laufer, Budapest, Műcsarnok

1991 – Modern Etnikum, Budapest, Árkád Galéria

Modern Etnika, Budapest, Újpest Galéria

2. Nemzetközi Minta Triennále, Budapest, Ernst Múzeum

1992 – Modern Etnikum, Budapest, Árkád Galéria

Modern Etnikum, Budapest, Collegium Hungaricum

12. Textil Biennálé, Szombathelyi képtár, Szombathely

1993 – Modern Etnikum, Budapest, Árkád Galéria, Bécs, Budapest

Modern Etnikum, Prága, Magyar Kulturális Központ

Modern Etnikum, Budapest, Argo Hotel

13. Magyar Textil Biennálé, Szombathely, Szombathelyi Képtár

1994 – Magyar hagyományok az öltözködésben, Budapest, Iparművészeti Múzeum

Modern Etnika, Budapest, Árkád Galéria

Modern Etnika, Barcelona, Museu Tèxtil i d'Indumentària

Modern Etnika, Prága, Magyar Kulturális Központ

1995 – Modern Etnika, Bratislava-Metské, Szlovákia

Modern Etnika Martin, Szlovákia, Slovak National Museum

Modern Etnika, Gödöllő, Művelődési Központ

1996 – Modern Etnika, Budapest, Vigadó Galéria

1997 – Modern Etnika, Helsinki, Finnország, Heureka

Modern Etnika, Helsinki, Finnország, Magyar Kulturális Központ

Modern Etnika, Szekszárd, Teátrum Galéria

Modern Etnika, Sárvár, Galéria Artist

1998 – Nemzetközi Miniatűr Textil Biennálé, Szombathely, Szombathelyi Képtár

Modern Etnika, Szombathely, MMKI Stúdió Galéria

Modern Etnika, Tokió, Japán, Mitsukoshi Nihombashi

Modern Etnika, Aomori, Japán, Hakkodamaru

Modern Etnika, Morioka, Japán, Kawatoku

1999 – Modern Etnika, Szekszárd, Művészetek Háza

Modern Etnika, Tamási, Tamási Galéria

Modern Etnika, Prága, Magyar Kulturális Központ

2000 – Modern Etnika, Párizs, Magyar Intézet

„Híd 2000", Kecskemét, Városi Múzeum

2001 – Országos Iparművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok

Origo, Berlin, Magyar Intézet

2002 – Magyar hagyományok az öltözködésben, Litvánia, Kaunas

Magyar hagyományok az öltözködésben, Észtország, Tallin

Magyar hagyományok az öltözködésben, Lettország, Riga

Erdélyi impressziók, Budapest, Vármegye Galéria

2006 – Életműkiállítás, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum