Radványi György

Radványi György építész akadémikusi portfóliójának megírására a szokottól eltérően halála után került sor. Az MMA néhai tagja ugyanis 2020. nyarán itt hagyta ezt a világot, a feladat ezért kihívásokat támasztott elém. Ha egy szerző életműve hiányos, töredékes, elveszett, cenzúrázott, nehéz hozzáférni, vagy jelentősége csupán még fel nem ismert, akkor az információmegőrző holografikus kutatói módszer vezethet eredményre, ami másolatokból, töredékes adatokból is vissza tudja állítani az eredeti téma összes komponensét. Hérakleitosz esetében például igen kisszámú rendelkezésre álló felfeslett információfoszlányból kellett összefésülni az Óhellén filozófus teljes gondolatvilágát, és elhelyezni életművét ezek alapján az egyetemes szellemtörténet birodalmában. Radványi György DLA építész, címzetes egyetemi tanár, mindenekelőtt azonban ember, férj és négy gyerek apja teljes szakmai életútja ismert előttünk, nem veszett el, nem cenzúrázott, jelentőségét is felismerték, de még mennyire, sőt, halála előtt mindent gondosan lejegyzett magáról. Megírta önéletrajzát és fő művének, a Széphalmi Magyar Nyelv Múzeumának részletekbe menő jellemzőit. Önmemoárja teljes képet ad életéről és munkásságáról, minden fontosabb történés, sorsmeghatározó inger, karrierre gyakorolt hatás, személyes vonatkozású állomás, amik őt azzá tették, ami, kiderül ebből az írásból. Amit tehettem, hogy utána olvastam, és ennek a műnek a kommentárjához felkértem az egyik leghitelesebb szemtanút, Lenzsér Péter építészt, vezessen be egykori mestere, jó barátja világlátásának epicentrumába. Ezt Ő nagyon készségesen, néha könnyekkel a szemében meg is tette. Most beszélgetésünket a kutatómunkámból nyert észrevételekkel összeillesztem, és egy félig szakmai, félig emberközeli pályaképet írok a saját narrációmban rá hivatkozva. Visszaemlékezéseit tolmácsolva ebben a munkában azokat a jól látható pontokat – helyesebben szólva ezúttal vonalakat – próbálom megragadni, amik a személyes ismeretség hiányában is az életrajzíró hitelességével adják át Radványi Györgyöt az olvasónak. Elsősorban azokat az információkat kerestem, amikből kirajzolódik előttünk az ember maga, szakmai oldalról pedig a világot az építész szemén keresztül feltérképező látásmód lényege. Így eljutottam ahhoz a hat vonalhoz, ami küldetésének, emberségének ars poeticáját adja: család, vidék, tanítás, Csempeszkopács, anyanyelv, „Részletképzés és kompozíció". Mindezeket együttesen az ő szavaival élve a nyelv változásaira, történeti fejlődésére utaló diakrónia[i] fogalma fogja össze.

6 vonal

Egyszer elromlott egy nagy óceánjárónak a motorja. Több mechanikus és technikus csődöt mondott a megjavításával, míg nagy nehezen találtak valakit, aki már fiatalkora óta hajómotorokat javít. Ez az ember igent mondott a felkérésre, ellátogatott a lerobbant hajóhoz, vitte a felszereléseit, akkurátusan szemrevételezte, miközben a tulajdonos reménykedett benne, hogy ő végre tudja mit csinál. Mikor a motor tetőtől-talpig át lett vizsgálva, a szerelő elővett egy kis kalapácsot és két pici ütést mért annak egy bizonyos pontjára. Erre a hajó motorja azonnal működni kezdett, megjavult! A szakember aztán a kis kalapácsot óvatosan eltéve távozott. Pár nappal később a tulajdonos egy 10 ezer dollárról szóló csekket kapott a javításért cserébe. Hüledezett, felháborodott, hisz a szerelő alig csinált valamit, épp csak ütött kettőt a kalapácsával. Részletes számlakimutatást kért, tudni akarta mégis miért kell ennyit fizetnie. Kisvártatva jött is a válasz:

Két kis ütés a kalapáccsal……………………………… $ 2.00

Tudni azt, hogy hova kell ütni…………………………..$ 9.998.00

A „moralité" egyértelmű. Az építésznek egy terv kapcsán az első pillanatban azzal kell foglalkoznia, mi a lényeges és mi nem az. Rögtön meg kell értenie a koncepciót ahogy hozzá látott a munkához. A hat vonal meghúzása viszonylag gyorsan és könnyedén megy, megtalálni melyik az a hat vonal a kunszt. A címadó „szakkifejezés" e történettel analógiába téve fémjelzi azt a kvalitást, amellyel Radványi György képes volt disztingválni fontos és nem fontos dolgok között, meglátni azokat a súlypontokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egy leendő tervből működőképes épület válhasson. Ennek érzékeltetésére hadd álljon itt szintén egy anekdota. 1987-ben helykijelölő pályázatot írtak ki az egykor a Blaha Lujza téren működő Nemzeti Színház új otthonára. Radványi édesapja, aki a családi hagyományt megszakítva a jogászok sorából először vált mérnökemberré gondolt egyet és részt vett a megmérettetésen fiát is belevonva. „Nagyon jellemző Gyurira" – mondja Lenzsér Péter, hogy pénteken késő délután odajön hozzám a büfébe és mondja van egy tervpályázat, van-e kedvem beszállni? Mondtam, persze, van! Mikorra kéne elkészülni? – hétfőre! – jött a válasz! De semmi baj, az ötlet már megvan, édesapja zseniális meglátását már csak végig kell tervezni!"

Radványi László a parlamenttel szembeni kúria épületét nézte ki magának, ahol akkor a Néprajzi Múzeum állt. Arra gondolt kapjon helyet itt az új Nemzeti Színház. Igaz ugyan, hogy ez rendeltetés szempontjából elvileg összeegyeztethetetlen, önmagában az épület nem színházépület és nem is átépíthető egy korszerű, mai teátrummá, de mivel hatalmas és szép reprezentatív terei voltak, az antré a bejáratával, előcsarnokával, a termeivel, folyosóival, még a büféjével is alkalmas a célra, illik a Nemzeti Színházhoz. A mögötte lévő háztömbbe pedig tegyék és építsék bele az új színházat annak minden kortárs technikai színvonalat megkövetelő apparátusával. A kettő között megoldható az átjárás, a bejárat méltó módon a Kossuth tér felől lenne. Sokáig álltak nyerő pozícióban, de végül az ott lévő Politikatörténeti Intézet mozdíthatatlansága miatt elvetették az ötletet. Ám mi itt a lényeg? Pénteken este amikor nekiláttak a munkának semmijük nem volt amihez nyúlhatnának az épülettel kapcsolatban, még egy fénykép sem, nemhogy egy tervrajz. Csak egy turisztikai kalauzban találtak valami hevenyészett rajzocskát.[ii] Ekkor „Radesz" szombaton vett egy jegyet a múzeumba, bement, lelépte az épületet és emlékezetből megrajzolta a metszeteket, méghozzá hibátlanul. Olyan tudása volt, hogy egy bejárással, fényképezőgép nélkül, egy nap alatt végigrajzolta a házat, így egy falatnyi idő alatt képesek voltak igényes és egzakt tervvel előállni. Ez egyrészről rávilágít arra az asszociatív és proaktív rendszerszemléletre, ami azonnal fel tudja vázolni azt a hat lényeges vonalat, ami elengedhetetlen feltétele a készülő munka sikerességének, másrészt rámutat arra a családi örökségre, ahonnan az átlagostól eltérő ötletek tárháza származik. Ez nem tanult, erre vagy születik az ember, hordozza génjeiben, vagy nem.

Tanítás

Lenzsér Péter hosszasan mesélt „Gyuri" következetes átadási technikáiról, ami Radványi életének fő ütőereként vonult végig szakmai pályafutásán. 1980-ban a BME Építészmérnöki Karának oktatója lett, 1983-tól adjunktusa, 1992-től egyetemi docense, majd a Középülettervezési Tanszék helyettes vezetője, 1982-től pedig meghívott előadó a Kertészeti Egyetemen. Tanítási módszertanának egyik fő eleme szintén a hat vonalra lett alapozva, a „szakkifejezést" Péter használta módszerére, és mint tanár ő is alkalmazza. Ahogy már volt róla szó, ez a frontális lényeglátást, a struktúra leendő tartópillérjeinek egyértelmű felismerő képességét, a felesleges burkok lehántását jelenti. Sokaknak vannak jó ötletei, de mire végigviszik, az eredeti koncepció szétesik, feloldódik a részletekben, vagy teljesen megszűnik. Fel kell ezért állítani egy hierarchiát az elemek egymáshoz viszonyított fontosságának tekintetében, és megragadni azt a 6-7 vonalat, amire felfűzhető az egész rendszer. Radványi módszertana (inkább tanítói attitűdje) erre élezte ki a tanulók észjárását. Sose azt próbálta tanítani, hogy ő mit tud. A „figyeljétek a kezemet, így kell csinálni, és próbáljatok utánozni engem" messze állt tőle. Lehet így is oktatni, ez is egy módszer, tanítása viszont mindig a másikból, jelen esetben a diákokból indult ki és a tananyagot megpróbálta az ő stílusukhoz, koordinátarendszerükhöz igazítani. Igyekezett ráérezni a diákok észjárására és abból kihozni a legtöbbet, a leendő épület érvényesülési valóságtartományának algoritmusait dekódolni bennük. Ezt úgy érte el, hogy szókratészi bábaként belehelyezkedett gondolatrendszerükbe és a fejükben megszülető gondolkodási sémákat átszűrve saját tapasztalatán, megőrizve eredeti elképzelésüket segítette azt életre. Nem azt tanította mit gondoljanak, hanem hogyan gondolkozzanak. Olyan dolgokat volt képes meglátni, ami az illető számára még lehet fel sem tűnt, de ő észrevette, reflektált rá, felhívta rá a figyelmet és összekapcsolta a megszülető alapdöntéssel. Így mindenki azt érezhette, hogy amit csinál, az tényleg az ő munkája, és nem a mesterük árnyékában képződött, valójában az ő jegyeit magán viselő alkotás, amit ugyan ők hoztak létre, de kötött struktúrákat követve. A mesterhez hasonlítható kifejezőeszköz, a másolás elkerülhető volt így, az összes öröm, élmény a diák keze nyomát viselte. „Én sem olyan házakat csinálok, mint Gyuri, pedig mindent tőle tanultam" – mondta Lenzsér Péter.

E hozzáállás abban is gyökerezett, hogy a „Radványi iskola" szerint nincsen egyfajta megoldás. „Ha a kérdés más, más a válasz is." Nagyon sokféle munka találta őt meg a kis családi háztól, nyaralótól, a szakrális építészeten át a templomokig. Műemlék felújítások, rekonstrukciók, és természetesen középületek, mint pl. a Magyar Nyelv Múzeuma. Ha feltettek neki egy kérdést, kapott egy megbízást, akkor ő nem a primer megoldásokat kereste, hanem a kérdés mögött az igazán fontosat. Majoros Ádám mondta róla, hogy Gyuri sosem szerette, ha valami lezárult, folyton a másodlagos, a sorok között megjelenő, „alternatív" kifutási lehetőségekre figyelt. Mi van még mélyebben a vizsgált jelenségben, gondolatokban, tervekben, amikből ki lehetne hozni valami árnyaltabb képet. Ez a dolgokban megtalálható többértelműség adta következtetéseinek valódi természetét, ez vezetett absztrakt látásmódjához. A kommersz rutinválaszok helyett a feladatokban felkutatott egyedi megoldások jelentették számára a kihívást, a mesterség iránt érzett szeretete így teljesedett ki.

Emellett rengeteg példát hozott, azokon keresztül tanított. Ha valaki felvetett egy ötletet, gondolatot, bármit, akkor ő rögtön tudott hozzá kapcsolni egy hasonló hazai, külföldi – különféle történeti- és művészeti korból származó sémát, illetve ő is kérte a hallgatókat, hogy találjanak egyező mintákat, modelleket. Hihetetlen ismeretanyaga volt a szakmán belül, és mivel úgy oktatott, hogy a tanulók észjárásával hozta szinkronba a lényeget, ezért különösen nagy repertoárral kellett rendelkeznie, hiszen nem kizárólag a saját tudásához, ötlethalmazához kellett viszonyítania, hanem egy teljesen más észjárás befogadási spektrumát is szélesítenie, pontosítania kellett. Úgy fogalmazott előadásaiban, hogy a hallgatók is tovább tudják gördíteni elképzeléseiket, ráérezzenek a második, harmadik olvasat információmegőrző transzformáció „stílus" gazdagságára.

Szerinte egy építészt úgy lehet a legjobban megérteni, ha megépíted az egyik házát modellben, térben, papírból. Nem elég nézni a rajzokat és kisilabizálni, hogy mire gondolhatott a szerző. Ehhez az alaprajz nem elégséges. Persze az építészek vannak annyira profik, hogy helyesen interpretálják a szerkesztett képet, de ahhoz, hogy ezt jól meg tudják csinálni, ahhoz idő kell. Radványi ezt szem előtt tartva terveit nagyon végig gondolta és sok-sok időt töltött egy-egy munkával. Munkamódszerei között volt ezért a mostanra a számítógépes szerkesztés miatt kihalófélben lévő hagyományos modellépítés. A viszonylag időigényes eljárás a sietős határidők miatt nem kedvez már ennek a „műfajnak", pedig a rendelkezésre álló idő kibővítése a tárgyalási univerzum jobb átláthatóságát biztosítja, lehetővé teszi az építész számára a részletetekben való elmerülést, a térbeli kapcsolatok precízebb felmérését.

A vizuális környezet részletgazdag nyelvezetével történő párbeszéd, a kulturális térbe való belehelyezkedés, a személyes kapcsolat kialakítása az általuk konstituált atmoszférával egy oda-vissza ható termékeny táptalajt biztosított az alkotásoknak. Lenzsér Péter rengeteget mesélt nekem arról, hogy mesterének észjárásában – mind hivatása-mind tanítói magatartása tekintetében hogyan artikulálódott a 6 vonal szisztéma ellentétpárja, a részletek fontossága, hiszen az első pillanatban megfogalmazott vázlat, a lényegbevágó 6 skicc felvázolása mellett ugyanolyan karakternemesítő szándékkal szállnak be a műalkotás egészébe. Mi több, a mérnöki arányérzet és vonalvezetés elegáns matézise függ a részletek kompozícióra gyakorolt hatásától is. Mielőtt rátérnék a Radványi éra egyik legfontosabb stúdiumára, a nívó növelés nüansznyi, mégis rá elemi erővel ható élményét írom le.

Csempeszkopács

„Tanulmányaim alatt, egy nyári kiránduláson fordultam meg ott, és az Árpád-kori templom tornyában, a harangszint egyik ablakában megtaláltam egy kis oszlopot, amelynek a stílusjegyek szerint növények száraival és leveleivel díszített talpa nem tömör talapzatban végződik, hanem az indák között kis nyitott oszlop látható. Rácsodálkoztam, hogy micsoda könnyed kifejezésmóddal bír, de csak jóval később értettem meg, hogy ebben mást is meg kell látnom. Ez a pici nyitott oszlopocska nem a gyönyörűen faragott bejárati kapurészlet, és a szépen formált szentély sorába tartozik. Nem mutatja magát rögtön és nem is szól hozzánk azonnal. Hivalkodás, vagy önmegvalósítási szándék sem jelenik meg benne, hiszen elsőre alig látható, mert az alkotó csupa derű munkáját a Jóistennek készítette. Fontos, hogy műveinket teljes értékén vállaljuk, és nem téveszthetjük szem elől, hogy mindez a Jóisten dicsőségére szolgál, így csupán egyetlen cél vezérelhet bennünket: karcolatként jelet hagyni magunk után a Földön." (Radványi György, „Karcolatként jelet hagyni" – interjú, 2019.09.03.)

Részletképzés és kompozíció

„Gyurit nagyon érdekelte az építészettörténet, ettől függetlenül nagyon mai építészetet művelt, pontosan ismerte és alkalmazta a mindenkori kortárs eljárások megoldásait. Az archaikus kitekintés jegyében egy sor régi épületrészlet felméréseit[iii] végezte egyedül és hallgatókkal közösen. Arra kereste ilyenkor a választ, hogyan csináltak meg száz éve pl. egy kaput, egy tagozatmintát, a mintakönyvekben szereplő elemeket miként tudták az egyedi művekhez adaptálni. A kortárs építészeti részletek vajon megoldhatóak-e kizárólag épületszerkezeti csomópont szinten, vagy bele tudnak még szólni a margóra került „kézműves" szakmák – tehát a nem iparosított gépesített tömeggyártásba átfordult foglalkozások? Tulajdonképpen az építészettörténet egyik releváns szegmense ez, amit szerettek volna érzékletesen ábrázolni a diákoknak. Ebből az indíttatásból találták ki 1993-ban Lenzsérrel közösen a „Részletképzés és kompozíció" nevű választható akkreditált tárgyat a Műegyetemen, aminek volt egy elméleti és egy gyakorlati megközelítése. Az elméleti, a Johann Sebastian Bach-féle vonal, ami a részletek jelentőségét, szerepét, egymásra hatását fejti ki egy mű kapcsán, a másik ezek kibontakozási lehetőségét megteremtő, az aktualitás birodalmába visszahelyezett egykor virágkorukat élt mesterségek integrálása a praxisba.

Bach gyakran emlékeztette tanítványait arra, hogy a szerzeményeik különböző részeinek úgy kell viselkedniük, mint „kiváló társaságban együtt társalgó személyeknek". A bachi forma általában a különböző részek közötti kapcsolatokon alapul. Ezeknek a kapcsolatoknak a körébe tartozik egyfelől az egyes részek teljes egyezése, másfelől egy kidolgozási elv visszatérése, vagy csupán egy témabeli utalás. A létrejövő minták gyakran, de nem szükségszerűen szimmetrikusak. Néha a különböző részek közötti kapcsolatok összefont szálakból álló labirintust alkotnak, amelyet csak részletes vizsgálattal lehet bejárni. Néhány uralkodó jellemző azonban többnyire elegendő tájékozódást ad a mű első látásakor vagy hallása során, és míg a tanulmányozás során számtalan finomság fedezhető fel, sohasem jelent problémát annak az egységnek a megragadása, amely minden Bach-művet összetart. A Hans T. David és Arthur Mendel „The Bach Reader" című könyvében feltérképezett módszer megfeleltethető annak a műveletnek, ami a Radványi György keze alatt megkomponált alkotások részletorientált stílusára jellemző. A tervezőt ebben is a kiegészítő, akár 1:1 léptékű minta elkészítése, megépítése segíti. Ezáltal kerül igazán közel a megoldáshoz, a részletek hangsúlyozásához vagy elvetéséhez.

Mindez a gyakorlatban pedig már a tervasztalról lelépő folyamatokba illeszthető, egy régmúlt hangulat megidézésével. Mindkettőjüket nagyon izgatta a szakmának a megvalósulás része, ezért szerették volna a hallgatókkal megismertetni a már-már kihalófélben lévő pici manufaktúrák, műhelyek életét, amik egy épület megvalósulásában, létrejöttében ugyanolyan nagy horderejű csomópontokat képeznek, mint egy számítógépes tervrajz elkészítése. Ezeknek az életébe belelátni, beállni egy-egy műhely napi rutinjába volt tehát a cél. Ezt úgy kell érteni, hogy nyolc-tíz diákot elvittek egy ilyen klasszikus kis üzembe, olyan helyekre, mint kovács, asztalos, lakatos, faműves, üveges, díszműbádogos műhely, és itt a diákok gyakorlatban is kipróbálhatták ezeket a mesterségeket. Kovácsoltak, üveget olvasztottak, csiszoltak, véstek, fúrtak-faragtak, kézműveskedtek. Az ország legelismertebb kézműves műhelyeibe látogattak, akik szerencsére nagy lelkesedéssel segítették munkájukat. Az elképzelés e mögött az volt, hogy az építész novíciusok az elméleti oktatás mellett gyakorlati jártasságot, „kézzel fogható bizonyítékot" szerezhessenek arról, milyen lehetőségek rejlenek még az építészet rejtett zugaiban. Ráérezhettek az egyedi megoldásokra a rutin és kommersz válaszok helyett. Megismerték azokat a korlátokat, amiket nem lehet áthágni, ennélfogva az ember ne is tervezzen olyat, mert nem lehet megcsinálni. Asztalosként azonnal kiderül, ha hibázott valaki, építészként viszont gyakran csak évek múltán. Lássa a helyén a hallgató a dolgokat. Később éles bevetésen nem kinézi majd egy katalógusból és megrendeli, tegyük fel Csehországból a sík üveget valamilyen egységes profilban, hanem ő maga alakítja a részleteket ezeket a tapasztalatokat felhasználva.

Az archaikus légkörben való megmártózás a mesterségekkel történő személyes találkozás révén életközelibbé és élőbbé varázsolta az architektúra világát a diákok számára. A „Részletképzés és kompozíció" közösen létrehozott szabadon választható, hiánypótló tárgy jellegénél fogva az elején nagyon kevesek által felvehető tárgy volt. Végül annyira sikeres lett, hogy külföldi egyetemekről kaptak meghívásokat, ahol arra voltak kíváncsiak, miképpen illeszthető be ez a kurzus a szakma modern fejezeteibe, mint kuriózum.

A Magyar Nyelv Múzeuma

Mi lehetne szemléletesebb idevonatkozó példa, mint Radványi főműve a Magyar Nyelv Múzeuma! Ha megnézzük, el lehet menni mellette, hogy szép. Van egy elliptikus tér, egy nagy bástya. A magyar nyelv bástyája. Van egy kis párta szerűsége, mint a felvidéki házaknak, és egy nagyon szép kortárs tagozat a mádi kőburkolatos házon. Az elliptikus tömegen picike négyzetalakú pöttyök, kődarabkák állnak össze. Ha akarod csak egy textúra, ha akarod egy színkompozíció pici pöttyökkel. Lehet azt mondani, hogy ez egy igényes díszítés, minta, jól mutat a vörös a mádi kővel. De ha valaki jobban ismeri amit lát, akkor a komplex tervezés többrétegű kontextusát is fellelheti. Ebben benne van pl. Carlo Scarpanak az egész felfogása. Ő egy olasz mester volt, mindkettejük nagy kedvence. A veronai Castelvecchionak egyes részletei műfaj tekintetében egyeznek Radványi múzeumában fellelhető elemeivel. Aki tehát az építészettörténetet ismeri, annak elsőre beugrik, hogy ez Scarpa. Vagy a kis kövek. Azokat Gyuri sok tucat bányából gyűjtötte össze. Mindegyik más. De ezen felül még valami! A magyar nyelvet beszélő területek kőbányáiból vannak összeválogatva egytől-egyig. Van egy jó értelemben vett ideológia is e mögött, ezenkívül visszaköszön a második olvasat, mint részletképzés és kompozíció.

Két adalék a fejezet végére. Itt újra előkerül az egyik legfontosabb szempont, az idő lelassítása. A kovácsműhelyben nem lehet kapkodni. Ha a fémre 100-at kell ütni, nem elég három. Párhuzamba állítva ezt a tantárgyat szintén a modellépítés folyamatával ugyanúgy elmondható ez esetben is, hogy amit az ember kézzel csinál önállóan, pótolhatatlan tapasztalat. Ez a fajta lelassítás a kézzel végzett teremtő munka során adja azt a pluszt, ami ennek eredményeként többlettartalommal ruházza fel a leendő mester szakma iránti érzékenységét és technikai repertoárját.

Végezetül a készülő mű fő témájának másik fontos szólama a diakrónia (itt hagyományápolás) mellett a korszerűség – e kettő „szinkróniája". A részletképzéssel egyívású fundamentumokra épülő analogikus szemléletmód az ősi tudás használatát jelenti a mai házaknál, de anélkül, hogy ugyanazokat a módszereket alkalmaznák. Ez nem historizálás tehát. Hogyan tudják azt a tudást megfogni, amit a régiek, hogyan tudják átmenteni és hogyan lehet megmenteni a szakmát, erre utal.[iv] Hagyomány és korszerűség szintéziséhez ismerni kell az adott kor elvárásait, azokat a standard modelleket, amiket meg lehetett csinálni, és amire ráépül egy kor művészi fortélya. Ehhez elméleti és gyakorlati kurzus keretében is bele kell helyezkedni a művészetben lecsapódó néplélek, közhangulat társadalomformáló impulzusaiba; be kell járni a mindenkori politikai gépezettel együttműködő hajlam, legitimitás, legalitás kérdéskörének kultúrakaraktereket érintő állomásait.

Nyelv

„A művészetekkel, a nyelvvel, a zenével és az építészettel összefonódva hihetetlen világot élt Gyuri." Rengeteget olvasott, imádta a magyar nyelvet, az irodalmat, a költészetet, a nyelvi játékokat, a zenét, sőt ezt még művelte is, gitározott, hegedült mielőtt végleg ceruzát ragadott. A családi összejövetelek, születésnapok, évfordulók, megemlékezések mind zenélésbe és éneklésbe torkollottak. Öccsével Radványi Balázzsal[v] együtt adták ilyenkor a rigmust, de Balázsnak jobban állt, ő lett a később kétszeres Kossuth-díjas Kaláka együttes egyik alapító tagja. Anno, az akkor még egész napos zárthelyiken mindig gondoskodott némi harapnivalóról, de ami ennél fontosabb, hogy verssel kezdte és verssel zárta le ezeket az alkalmakat. Rendszerint mást hozott, az adott szituációnak megfelelő költeményeket, sohasem ismételte önmagát és csakis fejből idézett, kiváltképp Christian Morgensternt szerette. Hogy erre készült-e, vagy jött neki spontán, nem lehetett tudni. Volt, amikor éjszakába nyúlóan terveztek, rajzoltak, beszélgettek, és rá pár percre előrukkolt azzal, hogy rögtönzött a témára egy négysorost. Tehát költött is. Nagyon jellemző rá, hogy saját gyászjelentését is megírta. „Azt nem úgy kell elképzelni, mint egy komoly gyászjelentést. Egyszerűen nem hagyhatta ki azt a ziccert, hogy azt is ő írja." – emlékezett vissza Lenzsér. [„Élt örvendetesen gazdag 71 évet, de nem fejezte be, mint életében számtalan… Ez alkalommal nem késhetett, hiszen Teremtője szólította. Deo Gratias! Elérhetősége változatlan."] A nyelv iránt érzett vonzalom miatt fantasztikus, hogy élete megkoronázásaként ő tervezhette a Magyar Nyelv Múzeumának épületét.

Frankofónia

Radványi György másik nagy szívügye a francia nyelv volt. Az érdeklődést még lelki vezetőjének Szegő László Szeverinnek köszönhette fiatalkorában. Kitűnően beszélte, az egyetem után többször járt is Franciaországban. Ösztöndíjasként tanult a U.P. d'Architecture de Marseille-Luminyben, a Paul Quintrand professzor alapította GAMSAU kutatócsoportjában, ahol a hetvenes évek kiemelkedő francia építészei formálták látásmódját és megtapasztalhatta hogyan működik a munka egy nagy nemzetközi műteremben. Később tanulmányúton járt Lyonban, az U.P. d'Architectureben, majd Párizsban a Fondation Le Corbusierben. Neves építészekkel, Jean Renaudie- Jean Prouvé és André Wogensckyvel való találkozása gazdagította ismereteit. Ilyen előzmények után szerette volna a BME-n is megvalósítani a francia nyelvű oktatást. Ezt sikerült is kari felelősként megszerveznie és irányítania, 1990-től pedig zsűritag lett több francia építésziskola diplomabizottságában. A vállalkozás együtt járt a francia kapcsolatok kiépítésével, körülbelül 8-10 ottani egyetem fogadta a magyar diákokat, ill. a Műegyetem is várta a francia hallgatókat. Az ösztöndíjak, látogatások, szakmai utak (Barcelona, Bari, Bécs, Drezda, Glasgow, Lyon, Kuba, Montreal, Párizs, Marseille, Róma, Strasbourg, Verona és Weimar) egy européer gondolkodású építőművészt faragtak belőle.

Radványi György alkotói eszköztára, köszönhetően ennek a stilisztikai és formai sokrétűségre alapozott szerkesztési koncepciónak – a hat vonal, a minden kérdésre más válasz, a gondolatok áramoltatása, a részletképzés és kompozíció, a hagyomány és korszerűség, illetve a többértelmű olvasatnak – egy gondolkodásmódot tükröz. Formanyelve sokkal inkább gondolatnyelv, a szigorú formalizmusok, szükségszerű alakzatok térbeli összeillesztése sokkal inkább térvers, térköltészet, azaz művészet.

Zárszó

Hofer Miklós ajánlotta a Műegyetemre tanárnak, Plesz Antal figyelemmel kísérte (vica versa megvolt a kölcsönös tisztelet), ennek ellenére nem állítható párhuzamba egyetlen kortárs építésszel sem. A tanítás volt az élete! Az egyéni konzultációkat gyakran a sok ideig műhelyeként is funkcionáló otthonában, a Nyúl utcában tartotta. A diákokhoz fűződő kötődése, a hozzájuk fordulás, az éjszakába nyúló konzultációk rengeteget jelentett mindannyiuk számára. A keze alatt felnövekvő hallgatóknak, kollégáknak biztos támpont volt. Elsőként Pécsett dolgozott 7 évet, majd Budapest és a Műegyetem mellett Sátoraljaújhely és Füzér főépítésze, ép-ítésze lett. Élénk szakmai, tudományos és közéleti tevékenységet folytatott, de soha nem reprezentálta túl magát ezeken a területeken. A főépítészi kinevezés, az MMA tagság munkája elismeréseként társult hozzá, esszenciális jelentőségű volt számára mindkettő. A nyitottság más dolgaira, a partnerség, az elfogadás, az őt körülvevő emberek felé mutatott tisztelet erős, jó mintát adott környezetének. Majoros Ádám, aki utolsó tíz évében dolgozott vele együtt azt mondta, oktatásban, odafigyelésben nem tud nála kiemelkedőbbet még példaként sem felhozni. A családi élet örökségét és a vidéki lét báját fő mértékévé tette életében. Sokszor tervezett megérzésből. Ismert volt még az utolsó pillanatban tett módosításairól. Az építkezés közben a helyszínen történő gyors reagálású korrigálás nem mindig nyerte el az építtető tetszését, de az alapgondolat mindig sértetlen maradt, vagy jobbá vált, ezért a munka végeztével belátták, hogy mindezek végeredményben konstruktív javaslatok voltak. Fontos alkotás volt számára egy vidéki kis templom mellé állított harangláb is. Olyan szeretettel tudott róla beszélni, mintha a világ legfontosabb dolga lenne. Vagy egy kis műhely, lakóház továbbépítése az utolsó tégladarabkáig számottevő feladványt jelentett számára, egyenértékű vállalkozást egy „nagy munkához" mérten. Nem volt nála különbség ebben. A megrendelő is sokkal többet kapott Gyuritól, mint „csak legyen kész a munka és megvagyunk". Halálos ágyán még opponenciát írt a Tokajhegyaljai tervtanácshoz.

Radványi György szerepe meghatározó a kortárs magyar építészet 20. századi arculatának kialakulásában, legfőképp, mint tanár és tanító. A posztmodern és egyetemes képzőművészeti paradigmákat is elsajátító építész egyedi formaadó gondolatnyelvével, alkotótevékenységének érzékletes eszköztárával, heterogén műveivel, a különböző kérdésekre adott individuális válaszaival tűnik ki. A részleteket gondosan tanulmányozó koncepciózus hozzáállás, a tervben fellelhető második olvasat, a továbbgondolási lehetőségek egy-egy ötlet kapcsán, az alapdöntést szem előtt tartó izomorfikus-hierarchikus gondolkodásmód, a hagyománytisztelet és korszerűség közötti átjárhatóság nonkonformista megvalósulási lehetőségeinek megteremtése karakteres eligazodási, és hivatkozási pontot jelölt ki számára az architektúra világában. Több mint 30 lakó- és középületterve valósult meg. Munkáit szemlélve következésképp olyan jelenségek létezésével számolhatunk mint az asszociatív fogalomalkotási képesség, a hagyomány és célszerűség, eszme és praxis, szép és funkcionális összeillesztése. Az avatott szem számára látható kis részletek mellett a feltárulkozó világ leglényegesebb kulcsmotívumainak felismerése a finoman mintázott épületszerkesztési kompozíció kialakítása végett, illetve sok más művészhez hasonlóan a szakterületéhez kötődő abszolút hallásra törő igény, a tökéletesen elsajátított rendszerező képesség, az originalitás, és a legkülönfélébb példák támasztása a megértés- és átadás szabatosságának szolgálatában. Majoros Ádám szavaival élve ezerfelé hagyott karcolatokat.

[i] A nyelv történeti léptékeire vonatkozó szakzsargont összehozva a művészettel utalhat egy művészettörténeti kor esetében annak lineáris szakaszaira, illetve fokozati és minőségi meghatározottságaira (szinkrónia) Pl. az egyiptomi- Görög és római népvándorlás-kori művészet korban ugyan egymás után következett („diakrónia"), ugyanakkor egymásra hatásuk tetten érhető (szinkrónia). A különböző korok, különböző irányzatai mind-mind megéltek egy kezdeti innovatív szakaszt, egy csúcsszakaszt, és egy dekadens periódust, amikor az adott korszakra jellemző művészetek eltűntek, miközben a változások szinuszgörbe-szerűen mentek végbe. Azaz amikor pl. az egyik művészeti ág hanyatlani kezdett, egy másik éppen születőben volt. A művészettörténeti korok temporális és térbeli meghatározottsága oda-vissza hat művészre, mesterre, befogadóra. A téralkotó művészet esetében elmondhatjuk, hogy az építészet mindig lenyomata, indikátora a társadalmi mozgásoknak, struktúráknak. Egy építésznek, építőművésznek reagálnia kell a korra, minőséget kell teremtenie, különösen akkor, ha a kultúra minimum határértékeit is átszakították már a lealacsonyító trendek leviatánjai. Ez esetben fel kell vállalnia a létrehozás, teremtés feladatát. Ez bizony sokszor alapvető társadalmi struktúrák, gondolkodási mintázatok meghatározásával, megváltoztatásával is jár, ami olykor veszélyes lehet. Radványi György épületeiben a hagyomány és kortárs műfajok érdemi dialógusa bontakozott ki, a nyelvi formulák művészetébe olvasztott képzettársításai teremtő aktivitással hatnak lelkiségtörténetre, tárgytörténetre, építészettörténetre. Radványi György elragadtatott híve volt az építészettörténetnek, és magára, valamint munkásságára vonatkoztatva a kettő kölcsönhatásából létrejött meghatározó eseményeket bontotta ki és értelmezte saját magát a diakrónia fogalmát kölcsönkérve. „Idővel más szemüveggel láttam a világot és a nagyszerű mesterek tanítása nyomán ráébredtem, hogy mindaz, ami eddig zajlott az építészetben, a történeti korok besorolásával együtt is, az a modern építészet és napjaink építészetének a határvonala. Ez azt jelenti, hogy az új szellemiségű és csakis a maga formavilágát képviselő alkotó az őt megelőző korokat a kontinuitás értékét tiszteletben tartva fogadja el, ezért bár saját nyelven fogalmaz, mégis magában hordozza az ősivel, a régivel való kapcsolatot, amely az új építészeti alkotásban azonban nem egyfajta direkt olvasatként jelenik meg. Ez az elsőre láthatatlan, önmagán túlmutató építészeti szellemiség." – Radványi György, „Karcolatként jelet hagyni" – interjú, 2019.09.03.

[ii] Természetesen lett volna a Hauszmann házról jó dokumentáció, de nem is akarták elárulni min mesterkednek, másfelől valóban szombat délelőtt volt már.

[iii] A diákokkal karöltve végzett épületfelmérésekből látványos kiadványok is születtek, pl. az újpesti belváros kapcsán. Radványi képeslapokat adatott ki, naptárakat jelentetett meg a hallgatók munkáiból, ötleteiből. Egy idő után a legjobbakat bevonta már egyes futó munkáihoz is. Nagyon jövedelmező volt a tanulóknak ez a közös munka, egyrészt mert kaphattak a mester fotómunkáiból, másrészt ezeken keresztül megérthették hogyan kell a felmérésekhez a rajzolást elvégezni. Ezután képesek voltak felhasználni iránymutatásait saját alkotói világképük kialakításához. Radványi talán egyik legszebb sorozata volt, amikor levitte a legtehetségesebb építésznövendékeket Széphalomra Sátoraljaújhely mellé. Itt zajlott akkoriban a Kazinczy Mauzóleum felújítása. Körülbelül egy hónapig mérték a házat, közben megértve az építészeti részletképzést, azonfelül megcsinálták a rekonstrukciót, aminek aztán folyománya lett Radványi fő műve a Magyar Nyelv Múzeuma, ami a Kazinczy Mauzóleum mögötti tér részen épült.

[iv] Ha valaki megnézi mondjuk a Magyar Nyelv Múzeum épületét akkor láthatja, nincsen benne pl. kima meg szima, semmi archaikus vagy régieskedő tagozat, részlet. A múlt tudásából építkezik ugyan, de mindvégig mai eszközökkel, nyelvvel. Olyan finom gondolatokkal bír, annyira részletgazdag az az épület a kortárs részleteivel, ami nem jönne elő, ha az ember nem ismerné (akár tudat alatt is) a történeti építészet, történeti alaktan előzményeit.

[v] Érdekes, hogy Radványi Balázs szintén mérnök lett, de ő tántoríthatatlanul maradt a zenélésnél.

Források

Lenzsér Péter, Majoros Ádám – beszélgetés

„Karcolatként jelet hagyni" – https://www.youtube.com/watch?v=rHjYSMgH1EE

„Karcolatként jelet hagyni" – interjú 2019.09.03.

„Túl a félúton, a diakróniáról" – Radványi György

The Bach Reader: A Life of Johann Sebastian Bach in Letters and Documents, W W Norton & Co Inc; 1945