Tóth Lajos

ÉLETRAJZ

Tóth Lajos festő, grafikus, illusztrátor, művészet szervező a Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának meghatározó művészegyénisége.

1990-ben, Ungváron megalakult Kárpátaljai Magyar Képzőművészek Révész Imre Társaságának alapító tagja, 2003-ig elnöke. 1992-től 2003-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának elnökségi tagja.

A Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé 2005-ben, Erfán Ferenc, Magyar László festőművészekkel, Horváth Anna keramikusművésszel, Vári Fábián László, Füzesi Magda, Nagy Zoltán Mihály írókkal, Vidnyánszky Attila rendezővel együtt, ünnepélyes keretek közt választották be. Gerzson Pál festőművész és Kő Pál szobrászművész ajánlásával, Makovecz Imre elnök vette fel.

Tanulmányait az ungvári Iparművészeti Szakiskola ötvös szakán végezte (1964–1967). Tanárai: Petky Sándor, Berecz Vilmos voltak. Festészetének és rajzművészetének egyéni stílusát, témáit a kárpátaljai magyar élet és környezet határozták meg. Szemléletére nagy hatást gyakorolt a magyar kultúra. Művészete különbözik a Kárpátaljai Magyar Képzőművészek Révész Imre Társasága többségének stílusától és gondolatvilágától. A rikítóan színes hegyvidékek témájával szemben a szülőföld síkvidékének üzenete, a magyarlakta csöndes falvak világának ábrázolása foglalkoztatták. Képeire a realista-szürrealista ábrázolásmód jellemző: elsősorban tájképeket, portrékat, szimbolikus jelentőségű kompozíciókat festett.

Képeire a realista-szürrealista ábrázolásmód jellemző. Szimbolikus jelentésű művei (Madárijesztő-sorozat, Múltunk, Jelenünk, Jövőnk című triptichon) életművének, de egyben a kárpátaljai kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő jelentőségű alkotásai.

A kilencvenes években a legtöbbet foglalkoztatott kárpátaljai könyvillusztrátor, számos helyi magyar költő verseskötetét illusztrálta jellegzetes és egyedi látásmódot tükröző grafikáival. Műveit Kárpátalján, Magyarországon rendszeresen, valamint több országban is kiállították (Kijev, Varsó, Hannover, Szófia).

Az életrajzot összeállította: Szabó Lilla [2016]

-----------------------------------------------------------

Életrajzi adatok

Szürte (ma Ukrajna), 1948. szeptember 9.

Szürte, 2006. szeptember 28.

Tanulmányok

1964–1967: Iparművészeti Szakiskola, Ungvár, ötvös szak (tanárai: Petky Sándor, Berecz Vilmos)

Munkahelyek

Diploma után közel tíz éven át dekoratőrként, tervezőként és kivitelezőként dolgozott különböző vállalatoknál. Művésztársaihoz hasonlóan ő is az InterArt-nál és más cégeknél belsőépítészként, dekorációs tervezőként kapott megbízásokat.

Közben festett. A kilencvenes évek elejétől korán bekövetkezett haláláig szellemi, szabadfoglalkozású festőművész.

Művészeti szervezeti tagság

1990–2006: Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának alapítója, 1990–2003: elnök

1992–2006: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága, tag, elnökségi tag

1996–2006: Művészetbarátok Egyesülete, tag

2005–2006: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, alapító tag

--------------------------------------------------------------------

INTERJÚ

Hosszútávfutás - akadályokkal – Tóth Lajossal beszélget Horváth Sándor

Kárpátalján mostanság már létezni is nehéz. Alkotóként megélni mindezt a ránk kényszerített erkölcsi, anyagi, szellemi leépülést néha szinte lehetetlen. E gondolatmenetből adódik első kérdésem: mit ér az ember, ha festő, kárpátaljai és magyar?

Hogy mit ér egy festő, azt általában az idő dönti el. Hogy mit ér az alkotó, aki itt Kárpátalján vállalva a magyarságát kíván üzenni a kis- és nagyhazának? Egyrészt annyit, amennyit a vállalásából teljesít, másrészt nem többet és nem kevesebbet a megalkotott műnél. Én ezzel úgy vagyok, hogy nem külön méricskélek. Én itt, Kárpátalján vagyok festő és magyar. És itt is maradok! Ezek ténykérdések. Én így vagyok alkotó, a munkáim erről vallanak, ezt vállalom.

Fontosnak tartom a tudatosságot. Mindig törekedtem arra, hogy tájékozódjak, megismerjem a világot. Ez itt bizony hosszú időn keresztül csak vágyálom volt. Hisz úgy beszűkítettek itt minden mozgásteret, hogy a munkálni kívánó ember kalodába zárva tengődött. A kitörésnek sem volt igazán esélye. Ezért az ember úgy alakította ki saját mikrokozmoszát, hogy abban, mint cseppen a tenger, az érzékelhető lét egésze benne legyen. Persze, szerencsésebb lett volna utazni, világot látni, tanulni másoktól, mint azt a reneszánsz óta szinte minden jelentős festő megtette, de ez nem adatott meg...

Tanulás... hol és hogyan szerezted az alapokat?

Bármilyen furcsa, rajztehetségemet elsőként általános iskolai kémiatanárnőm, Egressy Sárika fedezte fel. Ő bátorított, bíztatott. Részben neki köszönhető, hogy az Ungvári Iparművészeti Szakiskola diákja lettem. Bevallom őszintén, a szakiskolában eltöltött évekről felemás emlékeim maradtak. Tény, hogy a szakma alapfogásaival így-úgy megismertettek, viszont ennél több jót nem igazán tudnék elmondani arról az időszakról. Persze, lehet, hogy mindez pozitívum, hiszen így nem kerültem senkinek a befolyása alá, nem váltam egy stílus, egy művész követőjévé, magam alakítottam saját képi világomat. Végsősoron ezt akár szerencsének is mondhatom. A kezdetektől szuverén, öntörvényű festői gondolatvilágot építhettem, építettem, s ma is eszerint dolgozom.

Az író emberek gyakorta állítják, hogy a képzőművészeknek sokkal könnyebb, egyszerűbb a dolguk, hisz a ti alkotásaitok megértéséhez nem kell nyelvtudás. A nemzetiség, az egy bizonyos közösséghez való tartozás mennyire determinálja az alkotás folyamatát, magát a kész művet?

Egy festménynek, ha az alkotás, ugyanúgy van nyelvezete, mint a versnek. Megfejteni egyszersmind könnyebb és nehezebb. Nyelvismeret valóban nem kell hozzá. Viszont a kép sokkal árulkodóbb. A hiba, a dilettantizmus sokkal egyértelműbben kerül napvilágra. Ami viszont a kérdés lényegét illeti: egy festmény ugyanúgy magyar, mint egy vers. Olyan pontosan magán hordozza az alkotó kézjegyét, jellemét, a festőre ható külső erőket, hogy ilyen szempontból talán sokkal inkább determinált a szavakból szőtt alkotásoknál.

Ezek szerint van sajátos magyar festői nyelv?

Van.

S van sajátos kárpátaljai magyar festői nyelv is?

Igen. Ezt annak ellenére állítom, hogy a kárpátaljai magyar kultúra egésze számára az l945-től 1985-ig terjedő időszak a megpróbáltatások periódusa volt, s szinte mindentől megfoszttattunk. A hamu alatt, a hó alatt mégis munkált, élt, talán hatott is az akarás, s formálódott a sajátos kifejezésmód. Magyarul: ki ahogy tudta, tette a dolgát tehetsége, elhivatottsága, identitása szerint.

Te a kezdetektől vezetője vagy a Révész Imre Társaságnak. A csapattá váláskor célul tűztétek-e a sajátos kárpátaljai művészi nyelv kialakítását?

Végül is igen, ez volt az egyik célunk. Szerettük volna, illetve szeretnénk folytatni az Erdélyi, Boksay nevével fémjelezhető kárpátaljai festői vonalat, ezzel egyidejűleg úgy munkálkodni, hogy legyen sajátos színezetünk, és szervesen illeszkedjünk a modern magyar, illetve európai áramlatokba is. Ez így egyszerre talán túl soknak tűnik, viszont nem ellentmondás és – hosszútávon – nem kivitelezhetetlen.

Mennyire sikerült ez a Társaság fennállásának öt éve alatt?

Úgy vélem, sikerült. Illetve – a festészet nem sprintszám, sokkal inkább a hosszútávfutáshoz hasonlítható. A dolgok nem egyik percről a másikra alakulnak, hanem hosszú folyamat részeit, állomásait képezik. Amelyekből majd összeáll, kirajzolódik az egész...

Tehát fogalmazhatok úgy, hogy a nyolcvanas évek közepére, leküzdve a parancsuralmi rend minden alkotóra rákényszerített béklyóit, kialakult egy helyi magyar identitású képzőművészcsapat?

Bizonyos megszorításokkal egy így igaz. Nem lehet azt állítani, hogy ez a Révész Imre Társaság megalakulásával kezdődött. A gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. A szándék már régen ott munkált, öt évvel ezelőtt kínálkozott a lehetőség és mi éltünk vele. S az eredmények önmagukért beszélnek. Egy sor kiállításunk volt itthon és külföldön, jelen vagyunk a magyarországi alkotótáborokban, részeseivé váltunk az általános folyamatoknak. Ez nagyon fontos és hasznos.

Bocsáss meg, Lajos, értem én, hogy számodra nagyon fontos a társaság, a közösség, viszont beszélj egy kicsit magadról. Hogyan kezdődött a pályád?

Hát, az elég régen volt. Gyermekkoromtól rajzoltam. Mint már említettem, a kémiatanárnőm volt az első, aki úgy vélte, nem lenne baj, ha ezt az adottságomat fejleszteném. A szakiskolai évekről már szóltam.

Aki valamennyire is ismeri eddigi munkásságodat, tudja, látja, hogy szívesen csapongsz a műfajok között. Sőt, egyike vagy a leginkább foglalkoztatott könyvillusztrátoroknak. Melyik az igazi Tóth Lajos?

Ha arra vagy kíváncsi, mit csinálok a legszívesebben...

Erre is.

Természetesen a festészet az igazi műfajom. Viszont a rajz az alapja mindennek... A téma maga követeli a neki megfelelő technikát... Különben, ha illik az embernek önmaga eddigi tevékenységét meghatározni, akkor elmondhatom – bár nem szívesen teszem – hogy a hetvenes évek elején volt egy rövid absztrakt korszakom, aztán az alföldi táj kínálta élményanyagból táplálkoztam, viszont az igazság az, hogy a számomra sokkal inkább a kifejezés, a megélt élmény közvetítése a fontos.

Értem én, ennek ellenére mégis rákérdeznék: mi az az élményanyag, amiből táplálkozol?

Majd próbálj nehezebbeket is kérdezni... Az igazság az, hogy erre vagy nagyon tudálékosan, vagy nagyon profánul lehet válaszolni. Megpróbálom mindkét csapdát kikerülni. A táj, a közösség, melyben élek, természetesen meghatározó. Viszont az élményanyagot a gondolkodó elme – s ehhez nem kell festőnek vagy írónak lenni – ezer módon dolgozza fel és sokféleképpen interpretálja. És hogy közben még mi minden hat és befolyásol... hát ennek felderítését, megfogalmazását én bizony rábízom a költőkre, kritikusokra. Egy dolog tény: a bőréből senki sem tud kibújni, s ha ezt megpróbálja, akkor követi el a legnagyobb hibát. Az igazi művész belül, magában hordja a rá jellemző ismérveket. Ezek a jegyek különböztetik meg a halandzsaművészektől. Mert ilyenek sokan vannak, sőt, mesteri fokon halandzsázók is, ami már szinte művészet, csak éppen üres, tartalom nélküli, nincs benne izzás, belső feszítőerő. Az igazi művész esetében, legyen spanyol, francia vagy olasz, mindig érezni, honnan jött és mit akar kifejezni, kit, milyen nációt képvisel. Az ismérvek lehetnek igencsak áttételesek, ám az arra figyelő minden esetben felfedezi azokat.

Kiket képvisel Tóth Lajos, a festő?

Hát, elsősorban önmagamat. Ám nagyon remélem, hogy a jó munkáimban benne van a fajtám, amelyik ezer éve lakik Kárpátalján, a vérem, a szürti ember, a magyar, benne van mindaz, ami a lelkemet alkotja. Ott rejtezik munkáimban a falu, a család, csodálatos, Európában egyedülálló népművészetünk, az őseim és az általam megélt múlt s az éppen aktuális napi gond egyaránt. Tudom jól, hogy ez így nagyon patetikusan hangzik, viszont úgy érzem, igaz.

Voltak-e olyan mesterek, akiknek a példája vonzott, akiket követtél?

A régiek közül természetesen. Elsősorban a reneszánsz nagyjai. A magyarok közül Munkácsy, Paál László, Bernáth Aurél, Aba-Novák, Csontváry, Egry József, Borsos Miklós, Szőnyi István. Sajnos vagy hál´ Istennek itthon nem fogtam ki követésre érdemes tanárokat. A kezdetektől a magam útját járom. Ez bizonyos értelemben hátrány, mert esetleg valamelyik elismert művész uszályába kapaszkodva hamarabb lehetett volna megszerezni a hivatalos elismerést. Viszont, véleményem szerint, sokkal több előnnyel járt szakmai fejlődésem szempontjából, illetve tartást adott. Ismét csak azt tudom mondani: a festészet hosszútávfutás. S ez erre is vonatkozik. Nem biztos, hogy jó az, ha valaki mások segítségével fiatalon ismert, úgynevezett befutott művésszé válik. Mert ilyenkor rengeteg csapda fenyeget. Az érvényesülés szempontjából biztos, hogy könnyebb valakihez kötődni, hisz hamarabb bekerül az ember a köztudatba, könnyebben tud eladni, viszont nagyon erős egyéniségnek kell ahhoz lenni, hogy a későbbiekben az ilyen el tudja szakítani a köldökzsinórt. A többségnek nem is sikerül.

Mikor érezted úgy, hogy már tudatosan alkotó festő vagy?

A hetvenes évek vége felé. Ezekben az években éreztem úgy, hogy nem csupán festek, hanem gondolatot is közvetítek, a képeimen látható formákban van plusz üzenet.

Mikor sikerült igazán közönség elé vinni képeidet?

A hetvenes években a megyei szintű kiállításokra két-háromévente be-bezsűrizték egy-egy munkámat. Ám ez esetleges volt, nem igazán feküdtem jól az akkori hivatalos műkritikusoknál. A változást a 80-as évek hozták meg, az igazi szabad mozgást pedig a Révész Imre Társaság működésének időszaka.

Eszerint a társaság megalakulása egy korábbi folyamat eredménye?

Igen. Hiszen a legtöbben már régebben ismertük egymást, tudtunk egymás munkáiról. A politikai változásokkal lehetőség nyílt arra, hogy megmutassuk magunkat.

Már megint másokról beszélünk. Már említettük, hogy könyvillusztrátorként is ismert vagy. Ezt örömmel végzed vagy egyfajta ujjgyakorlatnak tekinted?

Egyértelműen öröm, és nagyon komolyan veszem. Nagyon szeretem az irodalmat, a költészetet, s mindig megtiszteltetés számomra, ha egy-egy alkotó felkér a közreműködésre. Többet mondok: nagyon büszke vagyok erre.

Mivel foglalkozol jelenleg?

Sok mindennel foglalkozom párhuzamosan. Mindig van tíz-húsz képem, amelyen éppen dolgozom. Van olyan munkám, melyen évek óta töprengek. Jelenleg két sorozatot festek. Az egyik témája a madárijesztő, a másiké a repülő ember. Persze a témákat ugyancsak elvontan kell értelmezni.

Amellett, hogy festesz, a közéletben is jelentős szerepet vállalsz...

Az igazat megvallva ez bizony muszálymunka. Viszont ezt is el kell valakinek végezni. A társaság ügyeivel természetesen szívesen foglalkozok, viszont a mindenféle, mostanság igencsak elburjánzott politikai csatározásokat már sokkal nehezebben viselem, s mindezeket – a lehetőségek szerint – igyekszem reálisan értékelni és megélni.

Azért, mert nem kívánsz véleményt alkotni, valamelyik vonulattal közösséget vállalni, vagy azért, mert az egészet haszontalannak tartod?

Pontosan tudom, hová tartozom, viszont sok esetben károsnak és legtöbbször értelmetlennek tartom ezt a belső harcot, torzsalkodást. Persze, nagyon sok kérdésben állást kell foglalni – ilyenkor nem bújok el. Bár az is lehet, hogy a pillanatnyi harcok, viszályok hosszabb távon hasznosak.

Az volt az első kérdésem, milyen Kárpátalján festőnek, magyar festőnek lenni? Beszélgetésünk vége felé azt kérdezném: hogyan érzi magát egy kárpátaljai magyar festő mostanság?

Itt évek óta mindenki panaszkodik. Ez a divat. Én nem mindig csatlakozom a kórushoz. Nehezen élünk. Ez tény. Mikor éltünk mi könnyen? Viszont rengeteg dolgot sikerült elérnünk az utóbbi időben. Tettük, amit lehetett. Valószínűleg többet és jobbat is elérhettünk volna, de azért van mit felmutatnunk. Ezt nem szabad elfelejteni a nagy panaszáradat közepette, ami néha már – egyesek szájából – szinte megmosolyogtató.

Mondhatom azt, hogy Tóth Lajos minden körülöttünk lévő szomorúság és gond ellenére jól érzi magát a bőrében?

Így is lehet mondani. Persze, ez azért változó. Azért a ránk telepedő nyomor engem is nyomaszt. Viszont siránkozás helyett hasznosabb a munkára koncentrálni. Talán az a szerencsém, hogy én immár huszonöt éve azzal foglalkozhatom, amit igazán szeretek, amit értelmesnek tartok, amihez talán értek Nem állok be az állandóan siránkozók táborába. Nem.

Faluhelyen nem igazán gyakori hivatás a festészet. Hogyan viselnek el a szürtiek?

Hát, amolyan csodabogárnak tartanak. Festés – az nem komoly munka – mondogatják néha. Megfogni a kapanyelet, a metszőollót – az igen. No ettől sem félek. Életem úgy alakult, hogy – bár tízen vagyunk testvérek – én maradtam a szülői házban. Gazdálkodok is. Van ötven gyümölcsfánk, kétszáz tőke szőlőnk...

Család?

Feleségem kisgejőci származású, magyar szakos tanár. Két szép fiam van, mindkettő épp olyan futballbolond, mint annak idején az apjuk volt. Úgy vagyok ezzel, mint Zelk Zoltán: világéletemben magyar válogatott focista szerettem volna lenni. A nagyobbik a magyar nyelv és történelem iránt vonzódik. Immár az ungvári egyetem magyar-szakos hallgatója. Szóval, megvagyunk.

A festészetet többször is hosszútávfutáshoz hasonlítottad. A hasonlatnál maradva, te most úgy féltávnál lehetsz. Hogyan képzeled el a második szakaszt?

Sok hosszú-távú tervem, elképzelésem van, mind a Társasággal kapcsolatban, mind saját dolgaimat illetően... Festeni fogok.

[1995]

Műtárgyjegyzék

Szimbolikus, szürrealista képek

Madárijesztő-sorozat darabjai (1993-tól festett sorozat, olaj, farostlemez)

Madárijesztő (repr.: EXPO 2000 – Hannover, kiállítás katalógus)

A gazember, olaj, farost (repr.: KMKI Révész Imre Társasága 1990 –1995 kiadvány)

Múltunk, Jelenünk, Jövőnk című triptichonja (1993, olaj, vászon, 60x80 cm (repr.: KMKI Révész Imre Társaság kiállítás katalógus,1993)

Erdélyi Béla emlékére, olaj, vászon, Emlékezés, papír, tus, Repülő emberek sorozat: Az utolsó próbálkozás, olaj, farostlemez (repr.: KMKI Révész Imre Társasága 1999–1995 kiadvány) Angyal a falu felett, 1995, olaj vászon, Modern Babilon, 1995, papír vegyes technika (repr.: Honfoglalás 1100 kiállítás katalógus )

Álomvár, Kárpát-medence, A költő emlékére, Családfa, Határ (repr.: Révész Imre Társaság kiállítás katalógus, 1999)

Tájképek

Bogács, 1994, olaj, vászon, 54x65 cm (repr.: Révész Imre Társaság 1995 kiállítás katalógus) Tanya (repr.: EXPO 2000 – Hannover)

Portrék:

Ilon néni, olaj, vászon, Az öreg vadász, olaj farostlemez (repr.: KMKI Révész Imre Társasága 1990 –1995 kiadvány)

Szent István, 1995, papír vegyestechnika (repr.: Honfoglalás 1100 kiállítás katalógus)

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1975 Művelődési Ház, Csap

1976 1979, 1983: Megyei Őszi Tárlat, Ungvár

1988 Kárpáti Igaz Szó Szerk. Kiállítóterem, Ungvár

1989 Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza

1990 Városi Művelődési Központ, Mátészalka

Herman Ottó Múzeum, Miskolc

1993 Budakeszi

1998 Szürte

2002 Magyar Kultúra Intézete, Szófia

2003 Néprajzi Múzeum, Ungvár

2004 Kortárs Magyar Galéria, Dunaszer¬da¬hely

2005 Kiss Géza Múzeum, Sellye

2007 Tóth Lajos tiszteletére rendezett emlékkiállítás. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar

Főiskola, Esztergom terem, Beregszász

Válogatott csoportos kiállítások

1974 Megyei Őszi Tárlat, Ungvár

1976 Megyei Őszi Tárlat, Ungvár

1979 Megyei Őszi Tárlat, Ungvár

1983 Megyei Őszi Tárlat, Ungvár

1991

-A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának első kiállítása. Kárpátaljai Honismereti Múzeum. Ungvár (Katalógus, A teremtés gyönyöre, Balla D. Károly előszavával)

1992:

-Alkotóművészek az olimpiai sikerekért. Népstadion, Sportcsarnok, Budapest

-Megbékéléseink. Hadtörténeti Múzeum, Budapest

- Barsa Stúdió, Budapest

1993:

-Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása. Budapest, Árkád Galéria (Katalógus, Tóth István utószavával)

-Budapest, Fehérvári úti Művelődési Központ

-Budapest, Gazdagrét

-Budakeszi

-Pécs, Kolping Ház [Kolozsvári Lászlóval, Magyar Lászlóval, Pálffy Istvánnal]

-Marcali, Bernáth Aurél emlékház

-Mezőkövesd, Művelődési Központ [Kolozsvári Lászlóval, Pálfy Istvánnal, Szemán Ferenccel]

- BMK [Riskó Györggyel, Veres Péterrel, Hidi Endrével]

1994:

Révész Imre Társaság kiállítása. Művelődési Központ, Bátyu

1995:

-Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának kiállítása. Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum, Ungvár

-Országos Kiállítás, Ungvár

-Kárpátaljai képzőművészek bemutatkozása. [Kolozsvári Lászlóval, Magyar Lászlóval, Berecz Margittal, Jankovics Máriával, Riskó Györggyel], Művelődési Központ, Pécsvárad

-Gyöngyszem Galéria, Pécs

-Művelődési Központ, Sellye

-Ukrajna [UA) Köztársasági kiállítás. Kijev

-Ukrajna [UA) Köztársasági kiállítás. Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum, Ungvár

- Révész Imre Társaság kiállítása. Técső

1996:

-„Tisztelgés a Honfoglalás 1100. évfordulója előtt." Vajdasági és Kárpátaljai Művészek kiállítása (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága rendezésében), az Magyarok Világszövetsége Székháza, Budapest. (Katalógus, Sz. Kürti Katalin bevezetőjével).

-Kárpátaljai magyar képzőművészek bemutatkozása. Budapest, MSZP Székház

-Kiss Géza Múzeum, Sellye

1997:

-Csepeli Galéria, Csepel

1998:

-Tisztelgés a forradalom és szabadságharc 150. évfordulója előtt. A kárpátaljai magyar képző- és iparművészek kiállítása a MÉKK szervezésében. Néprajzi Múzeum, Ungvár (Katalógus, Az alkotó felelőssége, Horváth Sándor előszavával)

-Perényi Zsigmond Középiskola, Nagyszőlős

-Művelődési Ház, Pestszentlőrinc

-Kiss Géza Múzeum, Sellye

1999:

-Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. Boksay József Szépművészeti Múzeum, Ungvár (Katalógus, Vári Fábián László előszavával)

- Varsói Ma¬gyar Kul¬tu¬rális Intézet, Varsó; Krakkó

-Tanárképző Főiskola, Beregszász

2000:

- Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága. Hannover – EXPO

2000, Magyar Pavilon, Hannover (Katalógus, Zselicki József előszavával)

- Kárpát-medencei képző- és iparművészek millenniumi kiállítása. Boksay József

Szépművészeti Múzeum, Ungvár (Katalógus, Tóth István bevezetőjével)

- Révész Imre Társaság kiállítása. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola,

Beregszász

- Szalóka

- Sellyei Múzeum, Eperjes (??-Presov??)

- Művészet a mezőgazdaságban. Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre

Társasága. Vajdahunyad Vár, Mezőgazdasági Múzeum, Budapest

-Kiss Géza Múzeum, Sellye

2001:

-Kiss Géza Múzeum, Sellye

2002:

-Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészeti kiállítás a RIT, KMKSZ szervezésében. Kárpátaljai Megyei Néprajzi Múzeum, Ungvár (Katalógus, Riskó György beköszöntőjével, 2002. dec.11 – 2003. jan. 4.)

2003:

-Sellyei Múzeum, Eperjes (??-Presov??)

-Ungvár

-Kijev

-Pataky Művelődési Központ, Budapest

2004:

-Kortárs Magyar Galéria, Dunaszer¬da¬hely

-Zalaegerszeg

-II. Cserépváraljai Művészeti Napok

-Néprajzi Múzeum, Ungvár

-II. Rákóczi Ferenc Főiskola, Beregszász

2005:

-II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Révész Imre Kiállítóterem, Beregszász

- Ungvár

- Pécs

-III. Cserépváraljai Művészeti Napok

2008:

-Megyei Néprajzi Múzeum kiállítóterme, Ungvár

2010:

-Mezőkövesd (2010. dec.-2011.jan.)

2012:

-Kárpátaljai magyar festők tárlata. Magyar Információs és Kulturális Intézet –

Balassi Intézet, Brüsszel (2012. március)

-Kárpátaljai magyar festők tárlata. Magyar Fejlesztési Központ, Brüsszel (2012. április

Művésztelepeken és szimpozionokon való részvétel

1990 – 1997: mezőkövesdi, kárpátaljai, pécsi, budapesti, csepeli, sellyei, aranyosapáti, lakiteleki művésztelepeken alkot.

Alkotótáborok a Révész Imre Társaság szervezésében

1991: Nagypaládon, az első kárpátaljai magyar alkotótábort Tóth Lajos szervezte meg

1992: „Kamjanka"-92. Nemzetközi Plein air Kárpátalján, 11 ország részvételével

1993: „Kárpátok" -93. Nemzetközi Plein air Kárpátalján