Új Egészségügyi központ

Stáb:
Vezető tervező, alkotó: Ferencz Marcel DLA

Új orvosi rendelővel gazdagodott Hajdúböszörmény, amely a város múltját és szerkezeti sajátosságait anyaghasználatában és építészeti kialakításában egyaránt kortárs eszközökkel idézi meg. Januári hóesésben közeledek Hajdúböszörmény felé. Indulás előtt a számítógépről memorizáltam a címet, elterveztem, hogy bemegyek a főtérre, és ott jobbra fordulok. Ezt mindig így teszem, be a tornyokig, és onnan eldöntök egy irányt, egyébként simán eltévedek. A körbezárt város-alaprajz mandala formájáról csak az ottaniaknak van megbízható mentális térképe. Ha kikerülök a szélekre, labirintusban vagy pókhálóban érzem magam. Jártam már itt korábban, deszka kerítéseket fotóztam, rám is küldték a rendőröket, mert az emberek óvják a szomszéd portáját is. A régen védelmi okokból létrehozott ún. kétbeltelkes struktúra körkörös szerkezetbe foglalása a hajdú településeknél geometriailag itt volt a legtökéletesebb, máig létezik, bár az a képlet, hogy a belső gyűrűn belüli sűrűsödés kívül lazább kertes területre vált, annyiban módosult, hogy kívül is létrejött a sűrűsödés. A gyűrűkön belüli feszesség érezhetően ott van. A központban a múlt század elején sok „töltött ház" épült, így hívták a magasra helyezett földszinttel rendelkező épületeket, ezek határozott térfal képző hatását a deszkakerítések sem tompították, amelyekből még mindig nagyon sok van. Az Alföldön ez volt az építőanyag: tégla, cserép, fa. A körök, égtáji kivezető utak, téglaépületek nagyvonalú rendjébe persze a háború után sikerült belerondítani, ezek ereje mégis annyira jelen van, hogy muszáj észrevenni. Ferencz Marcel nem most vette észre, hogy sajátos erők szervezik a települést. 2010 környékén, debreceni tanszékvezetősége idején több tervezési feladatcsomag érkezett Böszörményből. Olyan mélyen inspirálta a körkörös szerkezet, hogy rajzolt a város köré egy vizekkel (úgy gondolta, hogy összegyűjtött belvizekkel) feltöltött utópisztikus tógyűrűt, ami befoglalta a tervezési helyszíneket. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezt mint lehetséges jövőt, komolyan is gondolta. Ferencz Marcel mer nagyot álmodni, az irodájuk neve, NAPUR, predesztinálja erre. Érdekes a honlapon található angol szöveg visszafordítása, ami nem egyezik a közölt eredeti magyarral: „Az ötleteket mindig megelőzi egy érzés, amely a vonalat a pillanat időtlenségében ragadja meg.” A rajz mint a csapongó ötlet kivetülése, és a rend vagy erő mint annak felsőbb rendezője, ez a kettősség jellemzi filozófiájukat. Megérkezve, a hóesésben toporgok az épület előtt. A ház falán felirat áll: RENDELŐK. Kedves hölgy kísér körbe. Megtudom, hogy itt pár éve még egy nagyjából a '60-as évekből származó földszintes, hullámpalával fedett, jellegtelen hosszú ház állt. A 2023-ban átadott épületben a földszinten üzletek, az emeleten rendelők vannak, a legfelső szint csak félig van kész, egy konferenciaterem ugyan már működhetne, de az is üres. A lezárt részre másik lépcső vezet föl, ott a felső szint csak szerkezetkész. Semmi extra, de nem is kell. Belülről csak az fért bele, amit egy pályázati büdzsé megenged. A tervező leírása szerint: „Az új egészségügyi központ egy háromszintes épület. A földszinten szolgáltatás, az első emeletén 6 fogorvosi és 2 háziorvosi rendelő kapott helyet, a második szinten pedig szállás funkció került elhelyezésre. A térség helyi építészeti karakteréhez illeszkedő tömegképzése és téglaornamentikája a hagyományos megjelenés, a Hajdúság kiemelkedő fél évezredes múltja előtt tiszteleg.” Kívül már csak magamban bóklászok. Kelet felől a régi házak, deszka kerítések, nyugat felől egy felújított társasház. Ez utóbbi rászorul az új rendelőre, nincs párbeszéd a kettő közt, de ez most kifejezetten szerencsés. Növeli az új téglatömeg feszességét, jobbak a lehatárolt arányok. A főhomlokzaton ugyanis hat eltérő magasságú párkány lett tervezve, ezért az sziluettjében meglehetősen tagolt. Ennyi viszont pontosan elég. A téglatömeg rajzossága, az utca felől szándékolt nyílásnélkülisége, főleg kelet felől, várszerűvé teszi az épületet. Mintha még mindig a tatár vagy a török fenyegetné. A főhomlokzat nyílásnélkülisége okos építészeti döntés volt: ebbe az irányba olyan helyiségek lettek tájolva, amelyekbe az áttört téglaburkolat mögötti normál nyílászárókon még mindig elég fény jut be, a közlekedő és váró tereknél még az intimitást is fokozza. Cserébe esti megvilágításban különleges strukturált fények rajzolják tovább a homlokzatot. Az udvaron, bár még mindig nagyon erős a tégla megjelenése, de a nyílászárók a funkciót lekövetve, őszintén megjelennek, tégla nemcsak utalás az őseredeti építőanyagra, hanem részletezettségével léptéket is ad, ami további rétegződéseket tartalmaz. A tégla színe ugyanis nem homogén, hanem vörös és barna elemek jó arányú keveredése látható, amit a normális „kivirágzás"", a világosabb árnyalatú felületek tovább cizellálnak. A téglába ezen kívül nemes egyszerűséggel bele van marva a várostérkép, ami már tényleg az értő szemeknek szóló sokadik réteg. Ha valaki mégsem venné észre, a várostérkép a dufartokat lezáró acél kapukon szintén megjelenik, bár ezt az ismétlődést az én szemem már nem kívánja. A fémszerkezetek, fém nyílászárók, kapu rácsok, feliratok, tetők viszont nagyon igényesek, egységesen sötét színűek, a téglával együtt komponált színharmóniát teremtve. Nem lehet tudni, hogy a primer és szekunder rétegződéseknek hol van a határa, de az tudható, hogy a rendelő - azon kívül, hogy szolgáltat - más minőségeket és jelentéseket is hordoz. A Petőfi Sándor utcában egyértelműen kitolja a városközpont határait. Megjelent egy szép, új, erős urbanisztikai hangsúly, ami a város és az építész közötti párbeszédnek köszönhető. (szöveg Kovács Péter DLA)

Forrás: Ferencz Marcel DLA